Egyértelmű, hogy a Brexit és Trump elnöksége új időszámítást jeleznek a politikában. Az ilyen korszakfordulókat az emberek nehezen viselik el, rengeteg meggondolatlan dolgot mondanak. Vádaskodások, mások hibáztatása, bűnbakkeresés folyik.

Az egyik ilyen vissza-visszatérő toposz a Brexit és most Trump elnökségével kapcsolatban is, hogy az idősebb generáció(k) döntötték el a választást a fiatalokkal szemben. Rengeteg ismerősöm osztott meg a Facebookon és a Twitteren az elmúlt napokban grafikonokat, amik ezt támasztják alá. Felháborodott szöveggel kísérve: mit képzelnek, hogy az unokáik, gyerekeik jövőjét kockáztatják.

Szerintem eleve mindenkinek magánügye, hogy miként szavaz, ez csak őrá tartozik. De az minimum ízléstelen, ha a döntését az életkora miatt támadjuk. Az egyetlen kor alapján érvényes cenzus a választójog (és az egyéb állampolgári jogok) gyakorlására egy minimum, egy kor-padló. Ezt különböző életkoroknál állapítják meg a nemzetek, attól függően mikortól érzik elég érettnek az állampolgárt a saját sorsa alakítására.

Korlátozhatjuk-e a választójogot kor alapján?

Gondoljunk bele egy kicsit, hogy hova vezetne, ha elkezdenénk komolyan venni a felhozott vádakat és azon dolgozni, hogy az állampolgár ne nyilváníthasson véleményt hosszútávú ügyekben, mert az kevésbé érinti őt, mint inkább a gyerekeit vagy az unokáit, dédunokáit, satöbbi.
Hol fogjuk meghúzni a korhatárt?

Én például 36 éves vagyok, lassan 37 és két gyerek gondviselőjeként a politikai véleményem (mondjuk úgy: a jövőképem) jócskán túlnéz a saját életemen. Szeretném, ha olyan folyamatok indulnának el, amik hosszútávon nem csak a holnapi boldogságomat, hanem a gyerekeimnek egy jobb jövőt hoznak. Az most teljesen mellékes, hogy ez konzervatív, szociáldemokrata, liberális, kapitalista, szocialista, fasiszta elképzelés-e. Jogom van bármelyikhez.
Szóval közel a 37-hez mi lenne az a téma, amiben már ne nyilvánítsak véleményt? És például a szüleim korosztályától, akik most lépnek a nyugdíjas éveikbe milyen döntéseket vonnánk meg? A hatvanas éveik elején járó emberek, akik – remélhetőleg – még évtizedekig velünk lesznek. De váltsunk a fenti grafikon első korcsoportjára, a 45-64-re: miért ne dönthetnének valamiről, ami előreláthatólag akár 20-40 vagy több évet is jelenthet az életükből?

A másik – számomra rendkívül zavaró – mögöttes gondolat ezek mögött a kirohanások mögött az, hogy az idősebb és középkorú generációk direkt kicsesznek a fiatalabbakkal. Ezt most tényleg komolyan gondolja bárki? Azért szavaztak Trumpra meg a Brexitre, hogy a gyerekeiknek, unokáiknak és dédunokáiknak szörnyű, nyomorúságos életük legyen egy rosszabb világban.

Egyébként én se örülök egyik döntésnek sem, de olcsó megúszásnak érzem, hogy rányomjuk a másik generációkra azt, amit közösen szúrtunk el. Ugyanis a fenti ábrán is világosan látszik, hogy az amerikai fiatalok igenis szavazhattak volna nagyobb arányban is a demokratákra, ha aktíva(bba)k lettek volna. De ellentétben az ócsárolt korosztállyal a 18-29 és a 30-44 közöttieknél 8% nem is válaszolt vagy nem illeszkedő választ adott. Dobd hozzá ezt a 16%-ot az eredményhez (tudom, önkényes, de ez az egész az) és számolj úgy egyet. Ha ehhez még hozzáveszed az USA korfát, akkor az is látszik, hogy szép, egészséges és kiegyenlített eloszlással van dolgunk, ami szintén egyszerűsíti a matekot.

És mi a helyzet Magyarországon?

Amíg a fentieket írtam azon töprengtem vajon nálunk hogy áll a helyzet. Rövid Google használat után két képpel tudom összefoglalni a helyzetet, egyrészt a Závecz Research éves politikai párt támogatottságai adatait mentettem le nektek, másrészt a KSH adatbázisból egymás mellé tettem az aktuális korfánk kétféle szűrését (18-46 és 46-100+). Ez alapján azt látom, teljesen amatőr szemmel, hogy nálunk a pártok iránti elköteleződés elég gyatra, van stabilan több, mint 30%, aki nem tudja hova szavazzon vagy hogy akar-e szavazni (szörnyű!). A másik adat szerint a két korcsoport, akiket mostanság szembeállítanak egymással nálunk közel kiegyenlített (éljen Ratkó!).

Szóval Magyarországon 2018-ban nagyon nehéz lesz egyértelműen rávarrni a Jobbik-Fidesz kormányt a magyar közép- és nyugdíjaskorúakra. De ez csak kis kitérő volt, végeredményben csak azt akarom mondani, hogy:

Veszélyes vizekre eveznek azok a felháborodott fiatalkorúak, akik most mérgesen vagdalkoznak az idősebb generációknál. Valószínűleg saját maguk se gondolják át, hogy milyen messzire vezet a vádaskodás és hogy mennyire nem… elegáns, amit és ahogy mondanak.